Nocsak. Látod, talán annyira mégsem volt jó ötlet első hallgatás után több hozzászólásokon ennyire indulatosan mocskolni. Björk zenéjének idő kell. Én is úgy vagyok vele, hogy ha sokáig nem hallgatok Björköt, akkor kell pár hallgatás, mire újra rááll az agyam az ilyen típusú zenére. Nekem ez a lemez minden hallgatással egyre jobban tetszett. Elsőre én sem tudtam vele mit kezdeni, de pont ezért nem is szóltam hozzá addig.

Egyébként most már elkezdtem jobban odafigyelni a szövegekre, párat rákeresve el is olvastam és érdekes, hogy mennyire személyes tudott lenni ez a lemez. Az édesanyja haláláról és a saját szülői szerepéről is énekel a Fossorán. Szerintem ez is mutatja, hogy teljesen normális emberi lényről van szó, attól még, hogy ezen a lemeznek vannak disszonáns hangok. Egyébként nem tudom észrevettétek-e, de mindkét gyereke, a fia és a lánya is énekelnek a lemezen, az utóbbi a gyönyörű háttérvokált adja az utolsó dalban.