Szerintem a bagatellizálás és a belehalás között azért vannak árnyalatok, és a mindegy hány főre, az messze nem a bagatellizálás végén van a dolognak. Az egyetes folyamatok ideje a legtöbb esetben nem is változik, max. a frekvenciája, ha többen élnek egy helyen. De mindenképp felmosod a konyhát és az mindenképp kb. ugyanannyi ideig tart.

Meg nem becsülik meg. Ezekre azt tudom mondani, hogy ha nem becsülik meg és ez olyan fontos, akkor időnként nem kell megcsinálni. A munkahelyeden se marad ott senki, akinek nem becsülik meg a munkáját, még a legszarabb munkakörökben sem lehet rongyként bánni az emberekkel, mert egyszercsak felmondanak. El kell mondani, miért fontos, hogy megbecsüljék alapból a felnőttkorhoz közeledő családtagok az éveik számával arányosan, amit kapnak, és kivegyék a részüket abból, amit már el tudnak végezni. Mert az ő otthonuk is, ez nem hotel, senki se a cselédjük. Más, amikor még nem tudják megcsinálni, mert kicsik és más, amikor heréskednek a szüleiken. És ez nem köcsögség, a munkahelyükön se fogják eltűrni, hogy mindenbe beleszarjanak, ott is lesznek munkavégzési szabályok, clear desk, casual friday, kajalopás a közös fridzsiderből, saját bögre karbantartása, nem lehet az asztalnál enni, csak az étkezőben meg egyéb fiszemfaszom hülyeségek, amiket be kell tartani, hogy az adott közösség hatékonyan funkcionálhasson. A férjünknek meg már most be kell ezeket tartania, még akkor is, ha esetleg a titkárnője elmosogat helyette. És a repetitívitás: a munkahelyen is vannak újra meg újra elvégzendő feladatok, és ott is el kell végezni őket. Attól, hogy tegnap megnézted az emaileket, ma is meg kell, mert jöttek újak. Attól, hogy már 10 betegtől vettél vért, a 11.-től és a 29.-től is le kell vegyed, amíg a munkaidőd tart. És még empatikusnak is kell lenned, mert neked a 29. vérvételed aznap, de ő lehet, hogy fél a tűtől vagy az első vérvétele és izgul, vagy alig van vénája, mert a kollégáid előtted már kidurrogtatták neki mindet. Ezekhez képest a háztartás tökre megvár. Ha ma nem mosol, de még van tiszta bugyogód, akkor moshatsz holnap is. :)

Amin tudsz változtatni a háztartásban, mégpedig úgy, hogy neked jobb legyen, azt meg meg kell tenni. Azt nem döntheted el, hogyha szutykos a konyhapadló, akkor fel kell mosni, de eldöntheted, hogy 1) ráér holnapig, 2) mosson fel a férjed, 3) mosson fel a gyereked, 4) bérelj takarítónőt, 5) vegyél olyan eszközt, amivel gyorsabban és hatékonyabban megvan, esetleg 6) vegyél felmosóautomatát, ami magától körbemegy meghatározott időközönként. Ahogy Sarah pl. utál főzni és delegálja a feladatot vagy éppen a teregetést és a mosást váltja ki szárítógéppel, nagyon is helyesen.

És a legfontosabb, amin lehet változtatni, az a saját hozzáállásunk. Ha nyűglődünk, hogy meg kell csinálni, akkor még szarabb lesz, pláne ha felszapodorik a halogatott dolgok aránya. Évekig néztem, ahogy mindenki megköti az aktuális akármicsodát (repetitív ismétlődő mozdulatokkal, repetitív ismétlődő mintákat), aztán teljes világvége: el kell varrni a kilógó szálakat. Van olyan barátnőm, akinek már a kisebbik gyerek nőtt bele egy ominózus kötöttpulcsiba, amiből még mindig kilóg két eldolgozatlan szál. :) Vannak akiknek nagy halom ufói vannak eldolgozatlan szálakkal, és időnként kampányszerűen párat befejeznek. Mennyivel egyszerűbb lenne nagy sóhajtással egyből eldolgozni a szálakat? Eleve van rá módszer, de ha valaki ezt nem is tudja, akkor se egy nagy munka pláne a megkötéshez képest az a pár perc. (Jó, azért egy kisebb egységekből álló takarónál nyilván nem kétperc.)