ez mind összeadódik és az a sok. és tulajdonképpen még csak ez sem, hanem a monotonitása és az, hogy sosincs vége.

teljes szívemből gyűlölök főzni, kitalálni mindig, hogy mit, ami mindenkinek jó. így sokszor el is bliccelem már, illetve összedob valamit a férjem vagy adabszurdum valamelyik gyerek, de iskolaidőben nem annyira mert nem érnek rá. 

szóval az, hogy valaminek sosincs vége az rossz. a munkaidőnek vége van, az otthoni műszaknak nincs. mondjuk én nagyon szigorúan vettem kiskorukban azt, hogy este 9 után nem akarom meglátni őket már. :) aztán ez tolódott 10-re, aztán már azt hitték mindent lehet, de nem lehetett. :P most meg már azt csinálnak amit akarnak... kivéve, hogy ha nem zavarnak. :)

szóval az, hogy 24 órás szolgálat van az mentálisan készít ki. a monotonitás is. ezért utálom a vasalást is. akkor már inkább lemosom az autót, lenyírom a füvet, lefestem a kerítést, kifestem az előszobát, felfúrom a polcot, felcsiszolom a parkettát, bármit, de ne a vasalást... csak azt ne... 

ja én nem jártam játszótérre, csak elvétve, mert antiszociális vagyok időnként nagyon. és félő volt, fejbebaszom valamelyik pistikét vagy az anyját egy lapáttal, ilyen vagy olyan okból. és untam is. otthon szerettem lenni a gyerekekkel, és otthon szerettem velük foglalkozni. nyáron mondjuk a balatoni strandi homokozó majdnem olyan volt mint a játszótér...