szerintem azért nem szabad lekicsinyelni, mert bár én tudom, írásaid nem nagyon emelik ki a család részvételét ebben. és azért, ha órabérben kiadod ezeket a dolgokat, akkor gazdaságilag is látszódik, hogy ki mennyit nyer, ha nem neki kell (nem csak neki kell) ezeket elvégezni. 

Teljesen OK, h egyedül sem koszvad meg az ember, és nem kell belehalni egy teregetésbe, ugyanakkor, ha ezek mindennap ugyanarra a személyre hárulnak, fel tudja őrölni a kapcsolatot is akár. szóval igazad van, h ott, ahol ez evidencia, és közösségi alapon működik, nem szabad, h lényegi eleme legyen a családi életnek, azonban ahol nincs így, ott szomorú következményei lehetnek. (pláne, ha nagyon különbözőek az igények pl. ágyhúzásnál, van aki hetente, más kéthetente, megint más (pl. nagymamám évszakonként) havonta húz, és ha nincs megegyezés, akkor a rövidebb intervallum-igényű fog szívni, ha egy ágyat használnak, és ez csak egy példa ...) szóval sztem nem annyira bagatell, és nem csak órabéres értékben lehet mérni, hanem pl. ha teregetés, szecskázás helyett egy vizsgára fel tudsz pl. készülni, akkor pénzben akár nem is lehet kifejezni, stb ... szóval értékes idő mindenki számára ...