Zakariás könyve   14. fejezet:  1-21

1 Ímé, eljön az Úrnak napja, és a te prédádat felosztják benned. (Luk 6,47-49) 2 Mert minden népet ütközetre gyűjtök Jeruzsálemhez, és megszállják a várost, és kirabolják a házakat, megszeplősítik az asszonyokat; és a város fele számkivetésbe megy, de a nép maradéka nem gyomláltatik ki a városból. 3 Mert eljön az Úr, és harczol azok ellen a népek ellen, a mint harczolt vala ama napon, a harcznak napján. (Ésa 42,13.2Móz;14,19-27) 4 És azon a napon az Olajfák hegyére veti lábait, a mely szemben van Jeruzsálemmel napkelet felől, és az Olajfák hegye közepén ketté válik, kelet felé és nyugot felé, igen nagy völgygyé, és a hegynek fele észak felé, fele pedig dél felé szakad. (Zak 3,2; Márk 1,15) 5 És az én hegyem völgyébe futtok, mert a hegyközi völgy Azálig nyúlik, és úgy futtok, a mint futottatok a földindulás elől Uzziásnak, Júda királyának napjaiban. Bizony eljő az Úr, az én Istenem, és minden szent vele. (Márk 1,16-18) 6 És úgy lesz azon a napon: Nem lesz világosság, a ragyogó testek összezsugorodnak. (Zak 13,47; Ezék 47,10) 7 De lesz egy nap, a melyet az Úr tud, se nappal, se éjszaka, és világosság lesz az estvének idején. (Ésa 30,26) 8 És e napon lesz, hogy élő vizek jőnek ki Jeruzsálemből, felerészök a napkeleti tenger felé, felerészök pedig a nyugoti tenger felé, és nyárban és télben is úgy lesz. (Zsid 10,3.4) 9 És az Úr lesz az egész földnek királya, e napon egy Úr lészen, és a neve is egy. (Zak 20,16; Márk 10,31; Luk 13,30) 10 Az egész föld síksággá változik Gebától kezdve Rimmonig, déli irányban Jeruzsálem felé, és felmagasztaltatik és a maga helyén marad a Benjámin kapujától az első kapu helyéig, a szegletkapuig, és a Hananéel tornyától a király sajtójáig. (Márk 1,39; Luk 4,15.44; Csel 10,38)