Akkor én elég jó suliba jártam, általánosból nincs olyan tanár, akit utáltam volna, sőt! És ők is szerettek, pedig középszerű tanuló voltam, nem jeles rendű, de nem is rossz tanuló. Persze voltak szigorúbb tanárok is, de valahogy mindig a jófejeknél voltam csoportbontásban is (technika, orosz), és még a rajztanár is irtó kedvesen beszélt le róla, hogy keramikus legyek, és bár akkor szarul esett, de nem tudtam haragudni rá, és áldja meg az ég, hogy lebeszélt róla. :D De szeretett engem, és igyekezett fejleszteni a rajzszakkörön, hogy legyen esélyem, de hiába. Dacára annak, hogy pl. linómetszetben ügyes voltam, az én linóm lett a bankett meghívón és a szitanyomdás nevelőapám vállalta a ballagási meghívókat (ingyen). :) Ha akkor is lett volna jobbagyféltekés rajz, most egy kábszis keramikus lennék, mint a másik osztálytársam, aki balszerencséjére szépen rajzolt. És sose ismerem meg a férjemet, ha nem "titkárnőképzőbe" (vö. közgazdasági szakközépbe) megyek.