Persze a sok relativitáshívő azt állítja, hogy semmi gond nincs a relativitáselmélettel.

Vajon akkor miért kell újabb és újabb nyakatekert meséket kitalálni a hihetetlen jelenségek magyarázatára? 

 

Miért kényszerült rá  Einstein, hogy visszahozza az elüldözött étert? Hiszen a relativitáselméletet éppen arra építette, hogy nincs éter (fényközeg)?

 

Miért nyilvánította később nemlétezőnek a "téidőt", amikor ez volt a gravitációelméletének az alapja? 

 

Miért mondta azt, hogy "nincs olyan módszer, amellyel inerciarendszert találhatnánk", amikor a specrel alapja az inerciarendszerek egyenértékűsége. Ha nincs inerciarendszer a valóságban, akkor mi értelme van az egyenértékűségük kimondásának?

 

Vajon miért tagadta meg idős korában Einstein az elméleteit?

 

Vajon miért nyilvánította "közérthetetlennek" a saját könyvét, amit fiatalkorában a relativitáselmélet közérthető magyarázatának szánt?

 

Csupa-csupa kérdőjel. 

Persze ezek a kérdések a hívők fejében fel sem merülnek. 

Nem akarnak, vagy nem tudnak kételkedni, mert csak vakon hinni akarnak.

 

 

Pedig gondolkodni annyi, mint kételkedni. A jövő fizikájához az első lépés, hogy minden dogmát felülvizsgálunk, és kidobjuk azt, ami nem állja ki a logika és a gyakorlat próbáját. Csak ezután jöhet az új fizika felépítése.