Ámosz könyve 7. fejezet: 1-17 .  ( 1-10, 15,versek)

III. A LÁTOMÁSOK

Az első látomás: a sáskák 1 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Amikor a fű sarjadni kezdett, lám, sáskák érkeztek, nagy sáskák, miután a király lekaszált. 2 Amikor az ország zöld mezejét pusztították, így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, irgalmazz! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 3 És az Úr megkönyörült. „Nem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.

A második látomás: a szárazság 4 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, az Úr, az Isten előhívta büntetésül a tüzet, amely megemésztette a nagy mélységet, és a mezőt is fölperzselte. 5 Akkor így szóltam: „Uram, Isten, kérlek, hagyd abba! Hogyan állhat fenn Jákob, amikor oly parányi?” 6 És az Úr megkönyörült. „Ez sem fog bekövetkezni” – mondja az Úr, az Isten.

A harmadik látomás: a mérőón 7 Ezt mutatta nekem az Úr, az Isten: Lám, egy ember állt a falon, a kezében mérőónt tartott. 8 Az Úr megkérdezte: „Mit látsz, Ámosz?” Azt feleltem: „Mérőónt.” Az Úr így szólt: „Nézd, lemérem népemet, Izraelt mérőónnal, és többé nem kegyelmezek neki! 9 Elpusztulnak Izsák magaslatai, lerombolják Izrael szentélyeit, és karddal támadok Jerobeám házára.”

Ellentét Amacjával. Ámoszt elűzik Bételből. 10 Amacja, Bétel papja, ezt az üzenetet küldte Jerobeámnak, Izrael királyának: „Ámosz összeesküvést sző ellened Izrael házában. Az ország nem tűrheti tovább beszédeit.

15 Az Úr azonban elhívott a nyáj mellől. Azt mondta nekem az Úr: „Menj, jövendölj népemnek, Izraelnek!