Eddig volt az objektív rész. A szubjektív rész, hogy informatikusként számomra érthetetlen, hogyha valami kezelőfelületet meg lehet olyanra csinálni, hogy mindenki egyből érti, akkor miért gondolja valaki, hogy azért, mert ő már eltöltött több tucat órát azzal, hogy dekódereket azonos funkciókra átprogramozzon, meg egy egységes funkció-rendszert bemagoljon, akkor miért gondolja bárki, hogy ez a rengeteg munkát igénylő akár csak pariban is lenne egy egyből érthetővel?

Persze le lehet engem hülyézni, csak az a baj, hogy pár száz hozzászólásonként jön valaki, és elkezdni siratni a hobbit, meg nem érti, miért nem jönnek a fiatalok, meg ilyenek. Namost a valós eszközök (legyen szó bármiről, ami 640k-nál több memóriával rendelkezik) úgy működnek, hogy összedugom, és működik. És nem megtanulom, meg kísérletezem vele, meg átállítom, meg megtanulom programozni, meg bitkombinációkat számolgatok, hanem összedugom, és működik. És ma tizenéves gyerekei vannak azoknak az apukáknak és anyukáknak, akiknek az idejében a Plug&Play szabvány a PC-k világában megjelent, tehát akik abban nőttek föl, hogy összedugom, és megy. És a náluk húsz évvel idősebbek között is elképesztő többségben vannak azok, akik fölfogták, hogy nagy élmény volt, hogy anno tudtuk, hogy a mi gépünkön a Sound Blaster 16 kompatibilis hangkártya az IRQ8-on figyelt, de hogy ez 2022-ben baromság lenne.

Tök jó, hogy túléltetek egy technológiailag a konkurrens dolgokhoz képest visszamaradott világban, tényleg! Nagyon komoly teljesítmény, mert mondom, én nem lettem volna képes rá idegileg. Az MRC reklámozza magát azzal, hogy az ő digit cuccuk a világon a legegyszerűbben kezelhető, és annyira egyszerű, hogy a komplett leírás ráfér a kézivezérlő hátoldalára, de bakter olyan gombkombinációk vannak a kézivezérlő hátoldalán, hogy Sub Zero egy rúgástól meghal tőlük!