Üdv!
Jöjjenek a kövek!
A macska és a zongora találkozását nem nevezném improvizációnak, legalábbis a szó zenei értelmében. (Ezzel nem a macskák muzikalitását akarom minősíteni.)
Ennek kb annyi köze van a zenének, mint ha pl eldobok egy gitárt. Valamilyen hangot az is ad, mégsem zene.
Nekem csak az a gondom, hogy Te "különféle improvizációk"-ról szóltál és az elég tág.

"Ha az improvizáció már keretbe van foglalva (visszatérő motívumok, dallamok stb.), akkor már tartalmaz redundanciát,tehát nem gagyi."- írtad. Nehéz és nem túl szerencsés szerintem szabályokat megfogalmazni a zene értékeit illetően, mert az sokkal gazdagabb annál.
(A Boleróval kapcsolatban pedig az a véleményem, hogy igencsak monoton, és nem változatos. Viszont éppen ezt szeretem benne.)

Mozarttal kapcsolatban újra elő kell hozakodnom a régi problémámmal: nem furcsa, hogy mi a jelen talaján állva valamely régebbi kort ill. annak egyes jelenségeit giccsesnek bélyegzünk?
Ez tipikusan historizáló attitüd: én és az én korom (a jelen) már nem része a történelemnek, hanem felette áll: ez adja az alapot arra, hogy kijelentéseket tegyek a múltra vonatkozóan.
Én például nem találkoztam Mozart korából származó olyan véleménnyel, amelyik Mozartot és környezetét giccsesnek tartotta volna.

Üdv!

m.illion
(ha megdobnak kővel...)