Időnként szoktam kóstolni a borait, vannak érdekes tételei. Ha épp nem erjednek újra a palackban vagy illósak éppen. Bontás után hamar fogyasztandó, mert nincs, ami megtartaná... Legalábbis ez volt nála régebben, nem tudom, mennyit változott az utóbbi két évben. De nekem ezzel a kénmentes vonallal vannak erősen problémáim, főleg fehér vonalon: azért hogy eltartható legyen, valami kell bele, mondjuk sav. Így néhányan korábban szedik, amitől számomra fogkőlemaró valami lesz belőle. Azt se értem, miért kell seprősen palackozni, hogy egy zavaros lötty kerüljön a poharamba (volt szerencsém inni, talán olasz kénmentest, vagy 8 éves volt, fehér, és nem seprővel volt palackozva, mégis elállt... szóval lehet ezt jól is csinálni). Épp eleget kóstolok ilyet erjedés közben, és alig várom, hogy letisztuljon...
A vörösöknél jobb a helyzet, Losonci Bálint tételeit szerintem referenciaként érdemes mindenkinek megkósolni.
Egyébiránt tavasszal volt egy kóstoló, ahol nagy számban voltak kénmentes/alacsony kénes borok, főleg magyar és felvidéki borászoktól. Érdekes darabok, egyik-másik akár még jó is volt, meg olyan is, amit nem tudtam hova tenni, hogy mondjuk egyáltalán bort kaptam-e. De alapvetően az volt az egész vége, hogy ok, egy pohár még jó, de nem kérek mégegyet....