Dániel könyve  14. fejezet: 1-42

  (1, 4-11, 13-14, 16-20, 24-26, 29-32,versek)

            2. BÉL ÉS A KÍGYÓ TÖRTÉNETE

Dániel vitája a királlyal Bél tiszteletéről.

1 Amikor Asztüagész király megtért atyáihoz, a perzsa Cirusz vette kezébe a királyi hatalmat.

4 A király is tisztelte, és mindennap elment, hogy imádja. Dániel azonban a maga Istenét imádta. 5 A király egyszer szóvá tette: „Miért nem imádod Bélt?” Azt felelte neki: „Nem imádok kéz alkotta bálványt, csak az élő Istent (imádom), aki az eget és a földet teremtette, és akinek hatalma van minden élőlény fölött.” 6 A király erre megkérdezte: „Úgy gondolod, hogy Bél nem élő isten? Hát nem látod, hogy mindennap mennyit eszik és mennyit iszik?” 7 Dániel nevetve mondta: „Ne ess tévedésbe, király! Ez ugyanis belül agyag, kívül meg réz borítja, se nem ehetett, se nem ihatott sohasem.” 8 A királyt erre elöntötte a harag. Hívatta Bél papjait és azt mondta nekik: „Ha nem mondjátok meg nekem, ki fogyasztja el azt, amit ráfordítunk, meghaltok. De ha bebizonyítjátok, hogy Bél eszi meg, Dániel fog halállal bűnhődni, mivel káromolni merte Bélt.” 9 Dániel erre azt felelte: „Legyen úgy, ahogy mondtad!”