Sajnos a férjem tesója beteg, gondoltuk, hogy majd megél a földből és nem szorul ránk. De sajnos mégis ránk fog szorulni. Most hogy az egyetlen értelmes ember nem él már a családjából, megy a költekezés: kifesttették a házat, hobbicuccokat vásárolgat és közben kidobatta magát a 100%-os rokkantnyugdíjból, mert ő mindent jobban tud stb. Mire anyósom is meghal, nem marad semmije. És közben még a férjemnek is beszólt a marhája, de már smúzolná magát vissza. Én meg kimaradok végre az egészből. A múltkor ugyanis nekem is osztotta az ívet Messengeren, hogy miért szemét a bátyja, én megmondtam neki, hogy a férjem az én férjem, maximálisan mögötte állok, nem vagyok se villámhárító, se ingyen prókátor, hogy miattuk veszekedjek vele, szóval ami bajuk van vele eztán, azt vele oldják meg, nekem közöm nincs az egészhez. Szóval azóta velem is sokkal jobb fejek lettek -- vagy nem. Igazából nem tudom, mert sógorom azóta is le van tiltva. ;P Utoljára az esküvőn láttuk őket, beültek a bérelt buszunkba (amit mi béreltünk, nem az ifjúpár) és nagyon jófejkedtek.