Igen, így már érthetőbb, mert félreértettem, azt hittem, hogy a dzsesszt sem tartod értékesnek, mert az improvizáció emlegetésénél nekem elsősorban az jutott eszembe, noha nem vagyok - sajnos! - nagy zeneértő. És ha már ennél a műfajnál járunk, akkor egyben könnyen jön a válasz, hogy ennél az emberi elme+intuíció+lélek (nevezd, aminek akarod) hoz létre valamit, ami véletlenszerű, de valami miatt mégiscsak tudatos lehetőségekből való választás eredménye, míg a macska és a közönség zaja csak esetleges. Nem is folytatom tovább, mert tényleg nem értek hozzá.

Nagyon nehéz kérdés az valóban, hogy egyén és környezetének interakciója mennyiben befolyásolja egyiket és másikat, vagyis a világban jelenlévő giccs milyen mértékben csökkenti a vele szemben esetleg meglévő ellenállásunkat.

Amit pedig még korábban vetettél fel az olvasással kapcsolatban, arra részben válasz az, hogy az olvasás sokkal bonyolultabb folyamat, mint a puszta audiovizuális befogadás, amely tévé/mozi/színház révén valósul meg. Az olvasás során merőben konvencionális kódrendszert használva kapunk gondolatokat, amelyeket a valaha az élethez jobban kötődő, de attól már elszakadt kódrendszert (alef - ökör, bét - ház stb.) visszafejtve a fejünkben összegzünk, és azokból ismereteinket felhasználva fantáziánk segítségével megalkotunk valamiféle értelmezést. Ez nehezebb feladat, mint a rögtön fogyasztható képeket/hangokat felfogni és azokat értelmezni. Aki szellemileg lusta, az másra nem is nagyon fog vállalkozni. Mindezzel nem akarom a filmes világot leértékelni, mert ott is lehet nagyon jó alkotásokat látni, amelyek szerencsére szintén további vagy menet közbeni gondolkodásra serkentenek. Az átlag szappanoperák azonban nem az ezen utóbbi kategóriába tartozó alkotások számát gyarapítják.