Tegyük tisztába a mozgás relativitását, mert ez egy sarkalatos kérdése a "modern" fizikának!

 

Valamikor régen, amikor még a Földet tekintették a világ középpontjának, és abszolút álló pontnak, a mozgásnak is abszolút értelme volt. Ami a Földhöz képest mozgott, az valóságosan is mozgott, ami a Földhöz képest nyugalomban volt, az valóságosan nem mozgott.

 

Igen ám, de kiderült, hogy a világnak nincsen központja, és így az abszolút viszonyítási pont is megszűnt létezni. Ettől kezdve a mozgást csakis relatíve értelmezték, egy másik testhez viszonyítva, ami bármi lehet. Ez a relatív, vagy látszólagos mozgás. 

 

Vagyis megszüntették a valóságos mozgás fogalmát. Ez a nagy hiba tévútra is vitte a tudományt. Az értelmesebb tudósok persze tovább keresték azt a viszonyítási bázist, amelyhez a valóságos mozgást lehet viszonyítani. Lorentz ezt az abszolút nyugvó éterben vélte megtalálni, ami a fényközeg is volt egyben. De a korai Michelson-Morley kísérlet nem tudta kimutatni a mozdulatlan étert, így Einstein a fényközeget száműzte a fizikából. 

 

Ma a fényközeget tilos kutatni, még beszélni sem szabad róla tudományos körökben. Ezzel együtt a valóságos mozgás viszonyítási bázisát sem kutathatja senki, aki nem akarja, hogy a relativista tudósvilág kiközösítse.

 

A tudomány pedig vergődik a tévhitek között, amelyek röviden:

- nincs fényközeg

- nincs valóságos mozgás, és nincs ennek bázisa sem

 

A Szuperfizika helyreteszi a tévedéseket, amely egy valósághű elmélet, amelyben:

- létezik fényközeg, mert enélkül nem terjed a fény (erre Einstein is rájött később)

- létezik valóságos mozgás, és ennek létezik az egész univerzumra kiterjedő viszonyítási alapja. (Erre Jánossy Lajos és sokan mások is rájöttek.)

 

Persze, attól, hogy a természetben  a valóságos (abszolút) mozgásnak létezik egy bázisa, attól a mozgást, ha akarjuk, viszonyíthatjuk bármilyen más testhez is, ekkor kapjuk a relatív (vagy látszólagos) mozgást. 

Például, ha egy autó mozgásáról beszélünk, akkor az autó abszolút sebessége a Föld középpontjához viszonyított sebessége, ami mondjuk lehet 100 km/óra. De egy frontális ütközés alkalmával hasznos adat az autónak a szembejövő gépkocsihoz viszonyított (relatív) sebessége, ami lehet 220 km/óra, ha a szembejövő autó valóságos sebessége 120 km/óra. A relatív sebesség mindig a két valóságos sebesség vektoros összege, vagyis jelen esetben 100+120=220 km/óra.

 

 

Az új fizika tehát ledönti a 100 éves tabukat, és újra fejlődő pályára állítja a tudományt.