Ahhoz, hogy az új fizikát megalapozzuk, vissza kell mennünk ahhoz az útelágazáshoz, ahol a "modern" fizika rossz útra tévedt. Hol volt ez?

 

Nos, ez a pont a fény természetének hibás értelmezésénél volt, az 1900-as évek elején, vagyis több, mint 100 éve. Addig helyesen a fényt hullámnak tekintették, amely egy fényközegben terjed. De miután nem sikerült a fényközeget elsőre kimutatni (MM kísérlet), elterjedt az a hibás nézet, hogy a fénynek nincs közege, az csak úgy a semmiben (a vákuumban) terjed. 

 

Erre a gondolatra épült Einstein relativitáselmélete, amelyet később maga Einstein buktatott meg, azzal hogy visszahozta a fényközeget, amit ő "új éter"-nek nevezett. Einstein számára is kiderült, hogy a fény közeg nélkül nem terjedhet. Ahogyan ő fogalmazott: "...a tér éter nélkül elképzelhetetlen, nélküle nem terjedne a fény." Persze Einstein megvilágosodásában szerepet játszott az is, hogy a későbbi kísérletek már ki tudták mutatni a fényközeg létezését. (Sagnac forgóasztalos tükrös kísérlete, és a Michelson-Gale kísérlet.)

 

Ha azonban mégiscsak létezik fényközeg, akkor az egész relativitáselmélet értelmetlenné és feleslegessé válik, mert egy olyan probléma megoldására született, amely valójában nem is létezett.

 

Tehát a jövő fizikájában nem kaphat helyet a relativitáselmélet, és a kizárólagossá tett relativista felfogás sem.

 

Új alapok kellenek.