Ezekiel könyve   21. fejezet: 1-37

   (1-5, 7-13, 15, 17-18, 20-21, 23, 26-27, 30-32,versek)

Az Úr kardja. 1 Az Úr szózatot intézett hozzám: 2 Emberfia, fordítsd arcodat dél felé, beszélj déli irányban, jövendölj a Negeb vidékének erdeje ellen! 3 Mondd a Negeb erdejének: Halld az Úr szavát! Ezt mondja az Úr, az Isten: Nézd, tüzet gyújtok benned, s az megemészt minden zöldellő és minden száraz fát. Az emésztő tüzet nem lehet megfékezni, úgyhogy minden képmás elég benne déltől északig. 4 Minden ember meglátja majd, hogy én, az Úr gyújtottam meg, és nem lehet eloltani. 5 Erre azt mondtam: Jaj, Uram, Istenem, azt mondják rólam: „Ez mindig rejtélyeket mond nekünk.”

7 Emberfia, fordítsd arcodat Jeruzsálem ellen, beszélj a szentély ellen, és jövendölj Izrael földje ellen! 8 Így beszélj Izrael földjéhez: Ezt mondja az Úr: Nézd, ellened fordulok, kirántom hüvelyéből kardomat, és elpusztítom benned az igazat és a bűnöst. 9 Mivel igazat és bűnöst egyaránt el akarok benned pusztítani, azért minden ember ellen kijön hüvelyéből kardom, déltől északig. 10 S minden ember megtudja, hogy én, az Úr rántottam ki a kardot hüvelyéből, úgyhogy többé nem tér oda vissza. 11 Te meg, emberfia, sóhajts megtört szívvel! Sóhajts keserűséggel telve a szemük láttára! 12 Ha megkérdezik tőled: „Miért sóhajtozol?” – akkor ezt feleld: „Egy hír miatt, amely ha ideér, minden szív elalél, minden kéz elerőtlenedik, minden lélek elcsügged, s minden térd szétfolyik, mint a víz. Igen, ez mind elérkezik és valóra válik – mondja az Úr, az Isten.” 13 Az Úr szózatot intézett hozzám: