Ez meglepő, már hogy ugyanazokon a motorokon eltérő dolgokat tapasztalunk. 

Ugye volt nekem a Legenda (b1200N), az előtt Zephyr 750, az előtt GPZ 305. Minden váltást úgy éltem meg, mintha egy új, 

kimotorozhatatlan szuper futóműre ültem volna fel, ami nem tekeredik, sínen megy, jobban rugózik, jobban csillapít, jobban fordul.

A banditot kivételezett személyek ki is próbálhatták, és hát mindenki elismerően bólogatott, hogy hogy a devlában tudok azzal így

kanyarodni, mert az csak egyenesen akar menni. És hát én tök megszoktam, hogy izomból bekormányzok kanyarban, majd ugyanazzal az erővel tartom

is a belső íven. Aztán Dave mesterem rávilágított, miután halálközeli élményt szerzett a Legendán, hogy egy motornak k**vára nem így

kellene befordulnia. Az ideális az lenne, ha beteszed az ívre, és ott bekapcsolnád a tempomatot, akkor a kormányt el is engedhetnéd, a motor meg 

követi az ívet. Később kipróbálhattam a mindenféle futóműves orákulomok és saját maga által finomhangolt pályagépét, akkor jöttem rá miről beszél.

Arról, hogy kinézed, milyen íven akarsz menni, a motor kvázi magától bedől. Te erő nélkül ott tartod, majd ha közben úgy érzed, módosítanál

 a dőlésszögön, ezt kvázi erő nélkül megteheted, a motor ott marad a következő kiválasztott szögben.

Na, nekem a GS pontosan ezt tudja a gyári futóművel. Az összes többi GS is tudta, amikkel mentem. Meg a 2005-ös 1200RT.