Jaja!

 

"Te megfordítod a tükörtojást vagy hagyod tükrösen?"

 

Nem egyszerű a kérdés! :)

 

Alapból ugyanis irtózok attól a valamitől, amit a menzán "tüktoj"-nak hívtak: ez a mindkét oldalán meg-, a közepén teljesen átsült, a szélén pedig elégetett tojást jelenti. A "tüktojos" spenóttal ki lehetett volna kergetni a világból!

 

A tükörtojás szerintem legyen olyan, mint felhők közül tűző Nap!

 

Tehát nem forgatom. Soha. Már csak azért is, mert ahhoz azért béna vagyok, hogy olyankor ne folyjon szét a sárgája, ami kb. majdnem akkora főbenjáró bűn a tükörtojásnál, mint a keményre sült sárgája.

 

Igen ám, de a korral előjött valami prücök, mert úgy néz ki, hogy a nyers tojásfehérjétől vacakol a gyomrom. Vagy az epém. Tökmindegy!

Tehát vagy gyönyörködök az én kis tükörtojásomban, mint Hófehérke gonoszdi mostohája és aztán órákig szívok... vagy telivérül átsütöm az egész tojást, hogy a fehérje is fehér legyen.

 

Na, erre találtam ki azt, hogy a sütés vége felé ráteszek a serpenyőre egy rozsdamentes födőt egy percre. Ez szépen visszaveri és lent tartja a hőt, gyakorlatilag felülről is egy kicsit sütve a tojást.

Így ugyan a "nap" homályos lesz (de azért a belseje még mindig folyik!), az a takonyszerű fehérje viszont amelyik az istennek nem akart megmerevedni - szép fehér lesz.

 

Mondtam, hogy nem egyszerű! :)