Megbocsáss, kedves csn, de
a mászik, ikes ige lévén, egyes szám első személyben mászom - már ha emlékeim nem csalnak.
Ami azt illeti, én viszont a központozásban (ugye, így nevezik a mondat közbeni írásjelezést? - magyarosok! segítség!) csinálok sok hibát. Az istennek sem tudom pl. megjegyezni, hogy mikor kell és mikor nem kell a mint használatánál vesszőt tenni.
A hiperkorrekció, főleg a -suk -sük elkerülése érdekében, valóban gyakran eredményez idétlen mondatokat.
Nem tudom zavar-e másokat is, engem nagyon, az, amikor a segédigét (remélem, ez a neve!)
az igekötős igét szétszakítva használják, egyre többször.
Tehát: el szeretnék menni, ahelyett, hogy: szeretnék elmenni.
Az sem tetszik, hogyha a mutatónévmásokat összekeverik a kérdőnévmásokkal:
amikor helyett mikort használnak, vagy amely helyett melyet.
Azt minek nevezik a nyelvészek, amikor félreérthető sorrendben mondják, néha még úgy is írják a jelzős szerkezeteket, és ilyesmik jönnek ki belőle:
a kékszemű Magyarországon élő... - persze ezt írásban félreérthetetlen/ebb/é lehet tenni egy vessző betoldásával, illetve beszéd közben (egy gyakorlott bemondó pl.) is lehet érzékeltetni a vesszőt, egy kis szünettel, de többnyire nem bemondók szólalnak meg, illetve a nyelvtanban tanultakat régesrég a sutba vágó emberek észre sem veszik ezt.
Tudom, hogy a nyelv változik, de engem zavarnak az ilyen beszédváltozatok, majd csak kihalok! :-((
Elnézést, ha nem jól ismerem a terminus technikusokat, de én sem vagyok nyelvész... :-))
üdv,
Ghanima