Ma délelőtt sor került a Tamariska-dombon lévő Csepel büszkeségpont meglátogatására. Előre bejelentett program volt, vártak és szívesen fogadtak minket.
Belépve a vezetőnk ismertetni kezdte a látnivalókat. Elsőnek megtudtuk, hogy a Tamariska-domb - nagyon helyesen - természetvédelmi terület, már van egy itt fészkelő erdei fülesbagoly párunk is. Továbbá a magyar madárpóknak nevezett, egyébként igen szépnevű szongáriai cselőpók is. Aztán az is kiderült, hogy ezt a légós menedékhelyet a háború után egy darabig zöldségraktárnak, illetve gombapincének használták, az állandó hőmérséklet mindkettőre alkalmassá tette.
A teljes terület felét járhatjuk be, ezt a 44-es, illetve 56-os kor tárgyaival és fényképeivel rendezték be. Magát a helyet 1944-ben használták is, Elvileg 3000 ember fért el itt, de néhány száznál nem voltak többen. Először az óvodásokat, illetve a rájuk vigyázó apácákat helyezték itt biztonságba.
Az is kiderült, hogy rendkívüli helyzet esetén az óvóhely most is használható, de remélem, erre sosem kerül sor!
Belépve elsőnek az ötvenes éveket idézték fel, egy MSZP feliratú zászló, utána egy olyan szobor, amin két, földig érő szoknyát és illedelmes fejkendőt viselő fiatal nő volt. Kevésbé szívderítő volt egy ÁVÓ-s őrmester bábuja, meg kell adni, szép szál legény volt, bár a látogatásának alighanem csak az anyja örült, bár ez sem biztos!
Az 56-os eseménnyel kezdtük, ráismertem néhány kiállított tárgyra, például a segélycsomagban kapott sajtkonzervre, a doboza nekem is megvan.
Aztán következett a 44-es háborúról való megemlékezés. Érthető módon Csepel fekete napja volt a főtéma. Szemléltetésül kiállítottak egy százkilós légibombát, nos, Csepelre 328 darab, jóval nagyobb légibomba hullott! Nem is beszélve az aknákról, gyújtóbombákról és egyéb ilyenekről! Viszont a védelmet jól megszervezték, ezért mindent megtettek, hogy a helyzeten javítsanak. Sajnálatos módon a tömegtemetést is ideértve.
A berendezés puritán volt, de praktikus! Aprócska asztalok, rajtuk zománcos tányér, pléhkanál, zománcbögre, négy szék mellette. Ágyak, hordágyak is, homokosvödrök az esetleges tűzoltáshoz, aprócska betegszoba, (bár biztos több is volt) katonai egyenruhák, fegyverek, újságok, amin nem győztem csodálkozni, az egy vekker volt, éspedig Hitler arcképével! Ehhez képest a légvédelmi társasjáték kismiska. A légvédelmi oktatás adott körülmények között nagyon is szükséges volt, Az emberek az óvóhelyen is próbálták a mindennapi életüket élni, főztek (volt petróleumfőző) és folyamatosan hallgatták a rádiót, onnan lehetett megtudni, mikor lesz légitámadás.
Örültem, hogy ezt láthattam, de annak is, amikor kikerültem onnan. Nem, vagy nem csak azért, mert kint szépen sütött a nap.
