Nos ez az IstenTagadásra  azaz a MonoAteizmusra is igaz:

Rudolf Carnap: A metafizika kiküszöbölése a nyelv logikai elemzésén keresztül

"Tegyük fel példának okáért, hogy valaki egy új szót képez, pl.:"babig", és azt állítja, hogy vannak tárgyak, amelyek babigok és vannak olyanok, amelyek nem. Ha meg akarjuk tudni ennek a szónak a jelentését, akkor az alkalmazási kritériumára fogunk kérdezni: hogy állapítható meg egy konkrét esetben, hogy az adott tárgy babig-e vagy sem? Tegyük fel először is, hogy az illető adós marad a válasszal: azt mondja ugyanis, hogy nincs empirikus ismertetőjegy arra nézve, hogy a tárgy babig-e vagy sem. Ebben az esetben a szó használatát nem tartjuk jogosultnak. Ha az illető, aki használja a szót, ennek ellenére azt mondja, hogy vannak babig és nem-babig dolgok, csak a véges és nyomorúságos emberi értelem számára örök titok marad, hogy melyek a babigok és melyek nem ilyenek, akkor az egészet üres szószaporításnak fogjuk tartani. De talán az illető biztosítani fog minket afelől, hogy ő mégiscsak ért valamit a „babig" szón. Ebből azonban csak azt a pszichológiai tényt tudjuk meg, hogy valamilyen képeket, képzeteket és érzéseket kapcsol a szóhoz. Ezen keresztül azonban a szó még nem nyer jelentést. Ha a szó alkalmazási kritériuma nincs rögzítve, akkor a mondatok, amelyekben előfordul, semmit sem állítanak, hanem csak puszta látszatállítások."

Tehát, hogy Isten szót használók, nem tudják elmagyarázni a szó jelentését, sem azt, hogy mi Isten, sem azt, hogy mi nem Isten nem tudják behatárolni, viszont ők maguk ettől még különféle pszichológiai képzeteket és érzéseket kapcsolnak a szóhoz. Ez valóban így van és számos kísérlettel, felméréssel bizonyítottuk is. De Isten csak ennyi lenne - egy értelmetlen szó, amelyhez egyesek különféle belső érzelmeket társítanak- vagy azért ennél jóval több?