ezt:

ír [1372 u.] ’ látható alakban rögzít, feljegyez’ Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy csuvasos típusú török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. csuvas sÏr- ’ír; fest’, oszmán-török yaz- ’ugyanaz’. Ez a magyarázat hangtani szempontból problematikus, bár a szó eleji köztörök y kiesése a magyarban az író esetében is megfigyelhető.

úr [1009 tn., 12. század vége] Vitatott eredetű. 1. Jövevényszó egy török nyelvből a honfoglalás előtti időből, vö. ótörök urď ’ifjú’, ujgur urug ’mag, utód’, tatár nyelvjárási oru ’szaporodási képesség’, csuvas vörö ’mag’. E szavak egy őstörök *ur- ’megtermékenyít, nemz’ ige származékai. Az átadó alak *uru vagy *urd lehetett ’jövevény, rokon’ jelentéssel.