"Britek időben elhagyták a süllyedő hajót."

 

Természetesen. És, ahogy a múlt század - beli két világháború is jól példázta, a legujabb kori Európának

nincs még egy olyan gazdaságilag sebezhető állama, mint éppen a szigetországi. Már az I. világháború

során is így volt ez, amikor Németország még - csak kevés számú, valóban síktengeri hadrafoghatóság szempontjából is hatékony tengeralattjáróval rendelkezett és a német felszíni, síktengeri flotta, habár

komoly erőt képviselt, szinte alig - alig hagyta el a honi kikötőket, ámde mégis rengeteg zavart okoztak

a német hadihajók Nagy Britannia háborús élelmiszer - ellátásában.

 

Az igazi csőd azonban a II. világháborúban következett, amikor a németek sokkal több és a síktengeri használhatóság szempontjából sokkal hadrafoghatóbb tengeralattjáróval rendelkeztek, és bár a német

felszini flotta hajói kevés zavart keltettek az Atlanti óceánon szinte a totális ellátási csőd szélére jutott

Nagy Britannia, és szinte minden straégiai ellátás szempontjából.

 

És ha jól belegondolunk, egy háborús-helyzetbeli árúellátás szempontjából még ma is a tengeri szállítás

jelenti az ellátás-kiszolgálás alapjait. És ebből a szempontból a mai brit flotta, a két közepes kapacitású repülőgép - hordozójával és viszonylag kisszámú stratégiai tengeralattjárójával kevéssé lehet hatékony

záloga egy ugyanilyen, vagy legalábbis hasonló stratégiai helyzetnek. Mondjuk, a Falkland-i háborúban

elbírtak az argentin haditengerészet egyetlen II. világháborús nehézcirkálójával a Gen. Belgrano-val, de

ennél többre nem vennák mérget. Azaz taktikailag igen sebezhető a tengeri ellátásuk - kiszolgálásuk ma

is egy akármilyen nagyobb trségi konfliktus idején.