Timóteusnak írt I. levél   1. fejezet: 1-20

    (1-2, 5-13, 16, 18, 20, verse )

 

Bevezetés. 1 Pál, üdvözítő Istenünknek és reménységünknek, Krisztus Jézusnak rendeletéből Krisztus Jézus apostola 2 Timóteusnak, a hitben igaz fiának. Kegyelem, irgalom és békesség Istentől, az Atyától, és Urunktól, Krisztus Jézustól.

   A tévtanítók visszautasítása. 5 A tanítás célja a tiszta szívből, jó lelkiismeretből és őszinte hitből fakadó szeretet. 6 Ettől némelyek eltértek, és üres fecsegésre adták magukat. 7 A törvény tanítói szeretnének lenni, de nem értik, amit mondanak, és amit olyan csökönyösen állítanak. 8 Mi tudjuk, hogy a törvény jó, ha valaki helyesen alkalmazza; 9 de tudatában kell lennünk, hogy a törvényt nem az igaz emberért hozták, hanem a gonoszokért, a lázadókért, az istentelenekért, a bűnösökért, a vallástalanokért, a közönséges lelkűekért, az apa­ és anyagyilkosokért, a vérengzőkért, 10 a tisztátalanokért, a fajtalanokért, a rabszolga-kereskedőkért, a hazugokért, a hamisan esküvőkért, és mindazért, ami még ellenkezik az igaz tanítással, 11 a boldog Isten dicsőségéről szóló evangéliummal, amelynek hirdetésére megbízást kaptam.

  Az isteni irgalom magasztalása. 12 Hálát adok Urunknak, Jézus Krisztusnak, aki erőt adott nekem, megbízhatónak tartott és meghívott a szolgálatára, engem, 13 aki azelőtt káromoltam s üldöztem és erőszakos ember voltam. De megkönyörült rajtam, mivel hitetlenségemben tudatlanul cselekedtem. 16 De éppen azért nyertem irgalmat, hogy Jézus Krisztus először is rajtam mutassa meg végtelen türelmét, példaképül azoknak, akik a jövőben hisznek majd benne, és így eljutnak az örök életre.

 18 Lelkedre kötöm, Timóteus fiam, hogy a rólad szóló korábbi prófétai szavak értelmében a jó harcot vívd meg bizalommal.

 

20 Közéjük tartoznak Himeneusz és Alexander, akiket átadtam a sátánnak, hadd tanulják meg, hogy ne káromkodjanak.