Minden analógia.
Képzeld el, hogy egy hangya úgy gondolja, van Isten, és elnevezi embernek. Azonban Isten, hozzá képest, olyan méretű, amit a hangya érzékszervei nem képesek egységében érzékelni.
Amikor Isten rálép, akkor is csak a cipője talpát látja, bár fogalma sincs arról, hogy azt az ember cipőtalpnak nevezi. Lát valamit, ami hozzá képest óriási, és fél tőle.
Amikor az ember megeszik egy szendvicset, és a kenyérmorzsák lehullanak a földre, a hangya úgy érzi, az Isten jót tett vele, mert élelmet adott neki.

Az emberek esetében is hasonlóképpen néz ki a dolog. Istennek nem kell megjelennie, mert mindig is volt (pontosabban Van). Az embernek kell az érzékszerveit olyanná tennie, amivel képes meglátni.
Ez pedig nem megy tömegesen. Mindenki soha nem láthatja egyszerre, de mindenki meglátja egyszer.