Másnap, azaz pénteken megnéztük az időjárás előrejelzését, kicsit sóhajtoztunk, de nem hagytuk eltántorítani magunkat!  Korán reggel elindultunk a Várba, a Mesterségek Ünnepére, és amennyire csak lehetett, igyekeztünk az árnyékos helyeken járni, több-kevesebb sikerrel, elvégre az érdekes látnivalók általában nem ott voltak. ez volt az első nap, lehet, hogy csak azért éreztem úgy, hogy a szokottnál kevesebben voltak mind a vásárlók, mind a kiállítók. Az előbbiek viszont idő jártával egyre többen lettek. Némi előztetes felmérés után jöhetett a kiállított, szép és változatos áruk figyelmes szemügyrevétele. Ezúttal sem az Oroszlános udvarban, hanem a Táncsics utcában volt a vásár, de ez semmit nem rontott az áruk szépségén és az árusok kedvességén! Képtelenség felsorolni, mi mindent láttunk, volt ott favilla, fakanál, fatányér, mi több, fa palacsintaforgató is, no meg fakupa. Egy csinos kis fakanalat meg is vettem. Szép vesszőkosarak nagy számban, a mózeskosarat is ideértve. Pár mézeskalácsos, sima kaláccsal, de tükrös szívvel is. Továbbmenve, nagyon szép bőrműves munkákat láttam. Mi több, egy vastag bőrből készült páncélt is. . Nemsokára fura ritmusú dobokat hallottunk, el is indultunk arrafelé. Az idei díszvendég Dél-Korea volt, ők rendeztek felvonulást. Elől valamiféle állatalakzat, talán sárkány, utána táncosnők. Aki már látott dél-koreai filmsorozatot, az maga elé képzelheti a ruhákat, a színes legyezőket, a kecses mozdulatokat, szem és fülgyönyörködtető felvonulás volt! Néhány nézőre is átragadt a ritmus, a dobok ütemére ringatták magukat.

Miután kinézegettük magunkat, továbbindultunk az Ízek utcájába. No, ott nem csak néznivaló akadt! Olyan szép feliratokat viseltek az árusbódék, hogy karcagi birkapaprikás, nyírségi töltöttkáposzta, esetleg fánk. Ez utóbbiak eszményien szalagosak voltak, és szilvalekvárral töltötték meg őket. Volt még pörkölt minden tételben, rétes az édességre vágyódóknak. No meg szomjan sem maradt senki, aki inni akart. Árultak még lekvárt, házi sajtokat, mézet, többféle ízesítésű és más-más  húsból készült kolbászt, eper és meggybort. Ezeket nem kóstoltam meg, de bodzabort igenis vettem! Tavaly megkóstoltam, ízlett, el is határoztam, hogy veszek, de nem akartam cipelni, ezért később megfeledkeztem róla. Idén inkább cipeltem! Ennyi kultúra elég is volt aznapra indultunk hazafelé. fáradtan, de szép élményekkel gazdagabban.