Mint korábban írtam, a fény szakaszos születésére a hidrogénatom vonalas színképe a bizonyíték, amelyre a Bohr atommodell (és ennek továbbfejlesztett változatai) is magyarázatot adnak.

 

A fény természetére vonatkozó második bizonyíték a Selényi kísérlet. 

Ebből az derül ki, hogy a fény nem diszkrét fotonok formájában, és nem is a tűsugárzás elvén terjed, hanem a tér minden irányában, gömbhullámok formájában. 

 

"...a csak nagyon szűk körben ismert magyar fizikus, Selényi Pál találta fel a fénymásolás elvét, és ő volt az is, aki cáfolta Einstein korábban elfogadott „tűsugárzás” elméletét."

 

Ennek a kísérletnek a lényege, hogy egy fényhullám 90 fokban terjedő részei is képesek interferenciára. Sem Einstein fotonjai, sem a tűsugarai nem lennének képesek erre.

 

Csakis az atom által a fényközeget megrezgető, táguló gömbhéjon terjedő fényhullám-vonulat (vagy hullámsorozat, vézer) képes erre. 

 

A jövő fizikájában tehát nem lesz foton, nem lesz tűsugár, hanem vézer lesz. 

A fény vézerekből, vagyis az atomból kiinduló, méteres vastagságú gömbhéj alakú hullámsorozatokból áll, amelyek több millió rezgést tartalmaznak. 

 

A kísérletek ezt a verziót támasztják alá.