Kedves satya! (Látod fejlődök,odaírtam,hogy kedves:)
Én sem egészen arra gondoltam,hogy szabadon felpróbálhatom, kipróbálhatom a másikat.És az is igaz,hogy átsiklottam afölött a tény fölött,hogy előbb jön a szexuális kapcsolat azután az ismeretség. Sajnos ez manapság többnyire így működik.Szerintem az lenne az ideális,ha a futó ismeretségek nem így végződnének és csak a tartós eggyüttjárás után,amikor már valamennyire ismerik a másikat, akkor lenne köztük szexuális kapcsolat. Nagy fába vágtam a fejszémet ezzel a témával:)
Mert akkor hol a határ? Ha mondjuk volt egy három éves kapcsolata valakinek és nem lett belőle házasság. Szóval meddig érdemes várni és mitől lesz jobb a szeretkezés a házasságkötési ceremónia után?Mert mikorra ismered meg igazán a másik egyéniségét? És ráadásul, ahogy az életkörülményeink változnak, mi is folyamatosan változunk.

Persze nagyon érdekes dolog ez a házasság dolog. Szóval az ember együtt él hosszú-hosszú évekig valakivel és aztán rájön, hogy csak a kezdeti nehézségeket kell kibírni.Mert hát csak-csak szeretne valami önálló lakást meg gyerekeket,és ezek hajszolása, meg a pénz hajszolása közben szokott valahol elveszni a szeretet,az odafigyelés. Azután bizonyos év együttlét után meg már a másik gondolatát is ismerjük.

Egyébként én a zöldségesek réme lehetek, ugyanis nemcsak az almát, de a szőlőt, a narncsot, mandarint és amit csak lehet megkérdezem,hogy szabad-e és megkóstolom. Legtöbbször meg is engedik, ha nem,ott nem vásárolok. Nem viszek haza zsákbamacskát, mert aztán otthon derül ki, hogy mégis van mag a mnadarinban, hogy túl édes vagy savanykás az alma,stb.