Pontosan átérzem, hogy miről beszélsz, a szerelem nem múlik. De nem ám. Amikor először levittem (pontosabban lehozattam) az L-100-ast a stúdióba és rákötöttem a leslie-re, bekapcsoltam, és az első pár szösszenetet lejátszva rajta ugyan az a meglepődés és ugyan az a lenyűgöző érzés volt mint a Rhodes-nál: Ez hangszer, b++++g. Itt hangot generálunk, egy hangszerrel. Össze se lehet hasonlítani azt a hangot egy bármilyen vst-vel vagy szintivel, felőlem lehet Nord, Vb3 arturia, akármilyen Mojo meg bármi, a hang a kanyarban sincs. Semmi köze köze hozzá. A teret úgy tölti be az egész, és ez a vicc: mint egy igazi gitár, amit bedugsz egy erősítőbe. Az nem egy mű-valami. Az nem egy 0-ákból meg 1-esekből álló kódsorozat, amit számítógépek kiszámolnak neked k+++a gyorsan az ujjaid viselkedésformájából. Ezek hangszerek. a digitális hangszerek vagy modulok inkább csak ilyen mű-valamik, persze azoknak is megvan a helyük a zenében és alkalmazom is őket, mert a Jazz-Rock-Blues mellet van egy elektronikus vénám is.
Nincs tapasztalatom tranyós Hammondal, B- és C- Hammondot viszont nyivákoltattam pár alkalommal, ha van alsó+felső foldback egy L-100ason, állítom, hogy az is tud olyan jól szólni - nyilván a regiszterek tartományain belül. Fogalmam sincs, milyen lehet a tranyós Hammond, de az árakból azt látom, hogy nem annyira keresettek ergo simán el tudom képzelni, hogy nem szólnak úgy, mint az L-M-A-B-C orgonák. Még az is lehet - de javítsatok ki ha tévedek - hogy a b200 még csak nem is generátoros, bár ebben mondom nem vagyok biztos.
És amikor a zenésztársak nem értik, miért ragaszkodom a Rhodes-hoz, csöves Regenthez, Hammondhoz és Leslie-hez, miért nem elég "egy szinti"? - mindig visszakérdezek: "és te miért ragaszkodsz a gitárodhoz? miért nem elég neked egy midi-board vagy egy ilyen gagyi műanyag gitár? Minek gitár fából? csak drága meg nehéz :)". Mindig is irigyeltem régen a többi gitárost, meg húros embert: jöttek a jó kis Jazz-bass-el, stratocasterekkel, Les Paul-okkal. Hát ha nekik lehet igazi hangszerük, baszki, akkor nekem is lehet!
Jelenleg a felső foldbacken dolgozom az L-100-on, kondikat már cseréltem rajta, plusz van rajta ez a szörnyű hab cucc, ami erősen korrodálta már a hajszálakat a kontaktpontok és a bakelitléc között. Egyelőre befújom deoixittal aztán meglátom mi lesz.
Ez viszont egyszerre a szépsége és a borzalma is ezeknek a régi hangszereknek: K+++a drága bele az alkatrész, meg nincs, mert nem rendelhető (pont tegnap hívtam fel a Vintage-Vibe-ot new Jerseyben, hogy mégis hogy képzelik, hogy lassan egy éve nem küldenek Európába tine-t), meg vám van rajta meg a hajadat téped, hogy mi pénzt szed le rólad állam bácsi mikor a vám mellé az áfát is rácseszik. Állandóan van valami, ami miatt szét kell kapni, olajozni, a Rhodes-ot ugye ősszel-tavasszal hangolni kell a légnyomásváltozás miatt. Hol ez törik le, hol az kezd el búgni - zúgni. Ahhoz tudom hasonlítani, mint ha lenne egy veterán autód, egy VW Bogarad, vagy valami hasonló. A szerelem nem múlik, de folyamatosan foglalkozni kell vele ha használod is, nem csak nézegeted... folyamatos odafigyelés, folyamatos pénzköltés, folyamatos rettegés, hogy mikor mi tűnik el a postán.
De a nap végén ott a pont, amikor bedugod, bekapcsolod, megszólal, játszol a bandával és a szám végén lepörgeted a Leslie-t, felengeded a hangerőpedált, melletted a dobos srác rád néz és így szól: "figyelj, ennek olyan hangja van, hogy az felér egy szopatással".
