Efezusiaknak írt levél  4. fejezet: 1-32.

 

  ( 1-6, 8-9, 11-15, 17, 20-21, 25, versek)

 

II. ERKÖLCSI KÖTELESSÉGEK

Intés egyetértésre. 1 Kérlek benneteket, én, aki fogoly vagyok az Úrban, hogy éljetek méltón ahhoz a hivatáshoz, amelyet kaptatok, 2 teljes alázatban, szelídségben és türelemben. Viseljétek el egymást szeretettel. 3 Törekedjetek rá, hogy a béke kötelékével fenntartsátok a Lélek egységét. 4 Egy a Test és egy a Lélek, mint ahogy hivatástok is egy reményre szól. 5 Egy az Úr, egy a hit, egy a keresztség. 6 Egy az Isten, mindnyájunk Atyja, aki mindennek fölötte áll, mindent áthat és mindenben benne van.

8 Ezért mondja az Írás: Fölment a magasba, magával vitte a foglyokat, s osztott az embereknek ajándékokat. 9 Az pedig, hogy fölment, mi mást jelent, mint hogy előbb le is szállt a lenti földi tájakra?

11 Ő némelyeket apostollá, másokat prófétává, ismét másokat evangélistává, pásztorrá és tanítóvá tett, 12 hogy szolgálatuk betöltésére neveljék a szenteket, és fölépítsék Krisztus testét, 13 amíg mindnyájan el nem jutunk az Isten Fia hitének és megismerésének egységére, és meglett emberré nem leszünk, elérve Krisztus teljessége életkorának mértékére. 14 Akkor majd nem leszünk éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele magával sodor. 15 Inkább igazságban kell élnünk és szeretetben, hogy egyre inkább összeforrjunk a Fővel: Krisztussal.

Buzdítás a megújhodásra. 17 Azt mondom tehát, sőt figyelmeztetlek titeket az Úrban, ne éljetek úgy, mint a pogányok, akik hiúságokon járatják az eszüket.

20 Ti azonban nem ezt tanultátok Krisztustól, 21 ha valóban őrá hallgattatok és megtanultátok, hogy Jézusban van az igazság.

25 Hagyjátok el tehát a hazudozást, beszéljen mindenki őszintén embertársával, hiszen tagjai vagyunk egymásnak.