Valóban. Visszaolvasgatva a háborút közvetlenül követő évek magyarországi történelmében (is), bizony akadtalk efféle példák még kis hazánkban is és nemcsak Budapesten, de vidéki városokban, fakvakban

is és több is közülük véres atrocitásba fulladt.

Nem tudom, emlékszel-e arra, amikor a "Schindler Listája" c. kult film legvégén az az egy néhány - száz kiirtástól megmenekült Schondler-munkás zsidó  - mielőtt útnak indulna az utolsó fogvatartási helyükről - (ahonnan az őket fogva tartó német őrség már visszavonult) szembesül egy magányos orosz katonával,

aki közli velük, hogy immár szabadok, mehetnek Isten hírével, amerre most, éppen-csak megfelel nekik, Visszakérdeznek, hogy mégis merre ? Erre a katona közli velük, hogy keletre - nyíugatra - északi irányba

ne nagyon menjenek, mert ott, arrafelé nemigen szeretik őket. Azután (mivel közlik, hogy éhesek és mit ehetnek, közli, hogy : "amott a távolban, délre van egy város, ott vehetnek maguknak valami ennivalót."