A régi fórumon ugyanezen a néven alkalmanként hozzászólóként örülök az egyetlen olyan fórum aktivitásának, ahol értelmes beszélgetés zajlik a csapatról; igyekszem ennek fennmaradásához én is hozzájárulni.

A klub működésének országspecifikus peremfeltételei az ide írók számára azt gondolom mélységeiben is ismertek. Ezeket tekintsük olyan adottságoknak, amelyek rövid és bizonyosan középtávon sem fognak megváltozni: az élsportot támogató, a legfelső körökben megszülető politikai döntések, állami pénzallokáció, a projekteket működtető végrehajtó emberek kijelölése. Ebben a rendszerben mind a tulajdonos, mind az őt képviselő személy neve indifferens. (Zárójel: a fenti konstellációban - minden kellemetlen megnyilvánulása ellenére - nem biztos, hogy a mostani vezérigazgató a legkellemetlenebb elem, mert szemmel láthatóan szereti (megszerette) a csapatot és az azt körülvevő milliőt - ez sem kevés ebben az érdekvezérelt rendszerben.)

Számunkra a sportigazgatói szinttől lefelé válik "láthatóvá" a csapat, nem véletlen, hogy az ő személye körül forog a legtöbb hozzászólás. Ez a politikai modell még ezen a szinten is elvárja a "hűségesküdöttséget"; ha ehhez az attribútumhoz még hozzátesszük elvárásként a szakmai ismereteket, a sportolói múltat, a kulbhoz való bármilyen korábbi kötődést, a sportági nemzetközi beágyazottságot, a megjelenni- és tárgyalni képes személyiséget, akkor nem sok alternatívánk marad. (A színes zoknik irányából támadni valakit méltatlan ezen a szinten.)

Úgy érzem, eddig Laci - személyes karrierjére vonatkozó - döntésképtelenségének volt foglya a klub: mintha maga sem lett volna biztos abban, hogy sportvezetőként, sportági vezetőként vagy edzőként folytassa tovább, ezért mindhármat csinálta. Szerintem az edzőség áll legtávolabb tőle, nem függetlenül annak egyszemélyi felelősségétől és a bukás kockázatától. Szövetségi alelnökként megégette magát a januári Eb-szerepléssel, amit keretezhetünk bárhogyan, de mégiscsak kudarc volt hazai rendezésben. Ettől kezdve mintha több ideje maradt volna a klubra; ennek látni vélem az eredményeit. (Persze apró sikerek ezek, hol vagyunk már attól, amikor életvitelszerűen, érdekektől mentesen, lokálpatriótán, a klub, a város, a szurkolók iránti elkötelezettségből szenvedélyesen dolgoztak emberek ezért a csapatért.)