Sajnálom, hogy elmegy Máté. Ugyanakkor meg is értem. Amikor először láttam játszani, még 18 sem volt talán, a szellemességével, kezdeményezőkészségével, kurázsijával már akkor is lelógott a pályáról. Nagyon szeretem a karakterét, a jó kedélyével, az öniróniájával (ahogy elment kivert foggal a trash talkba, vagy a pocakjáról beszélgetni a vakszba), és persze a meccs végi győztes góljaival a mindenkori kedvenc magyar játékosaim közé tartozik. Szerintem nagyon jól illett volna a 90-es évek Veszprémjébe mondjuk Só helyére. Örülök, hogy pályafutása legjobb éveit nálunk töltötte. Köszönöm ezt a nyolc évet, Máté, és kívánok még sok jó meccset főleg a Szeged ellen, és pár terített betlit a Veszprém ellen :) Remélem látunk még veszprémi színekben, talán a kispad mellett! Jó utat!