Dreams From The Cloudy Shadows:
Remember the unhearing times

Hosszas varakozas elozte meg a nagynevu alaszkai csapat 3. albumat. Az elso lemez altalaban meg az utkereses idoszaka, a masodik lemezen kezd kialakulni a band sajat hangzasa es a harmadik lemez az, amivel vagy befutnak vagy orokre elbuknak! Azt hiszem a DFTCS ezzel a lemezzel beirta magat a modern zene tortenelemkonyvebe! A sved dobos, az olasz bogos es az eszkimo szintis-lany olyan hihetetlen atmoszferat teremt, ami leginkabb a szferak zenejehez, vagy az erdei lenyek tavoli meseszeru illuziojahoz hasonlithato. A cintanyer, mint a manok sapkajan csilingelo csengo, a gitarszolok mint a hatalmas tolgyek torzsei kozott zugo hideg szel, es a bogo, mint kepzeletbeli oriashajok tavoli tulkolese, vegelathatatlan komplex harmoniak!!! Nincs szo, amivel le lehetne irni, ezt a nagyszeru, kiforott produkciot. Sokszor meg kell hallgatni a lemezt, mert az ember elsore keptelen felfogni eme hihetetlenul osszetett, harmonikus am ugyanakkor disszonans komplexumot. Igy a 45. hallgatason is tul szamomra mar teljesen egyertelmu, hogy ez a lemez nem egyertelmu. Hihetetlen! Aki nem hallotta nem teljes erteku ember, aki hallotta soha nem lesz mar ugyanaz ami volt! Ez a lemez a mult evszazad zaroakkordja, kapu a Zene fenyes jovojebe!!!

13!!!

i "DFTCS" Lane