Newton tisztán látta, hogy lennie kell valamiféle közvetítő anyagnak az égitestek között. Valószínűleg arra is rájött, hogy így a gravitációs hatás nem lehet pillanatszerű, vagyis a terjedéshez idő kell. 

De mivel akkoriban erre a sebességre semmiféle támpont nem létezett, a gravitációs képletébe nem tudta beépíteni.

Ez akkoriban nem okozott észrevehető hibát az égitestek (bolygók, üstökösök) pályájának kiszámításában, hiszen azt sejteni lehetett, hogy a gravitációs hatás sebessége több nagyságrenddel nagyobb az égitestek sebességénél.