"A „magyar” baloldali liberális éttermiségi miután felvette német ösztöndíját, a téli hóesésben bemegy a jól fűtött, New York felé tájolt belvárosi kávéházba, lehetőleg közel a 4-es metróhoz. Ott már várják a háromnapos „annyira gondolkoztam, hogy nem értem rá borotválkozni” borostájú, vállukon a világ terhét hordozó liberális barátai, akik megrendelik kedvenc, méregerősre főzött Nihil Robusta fajtájú kávéjukat. A helységben halkan szól Conchita Wurst éneke, a nyüzsgönc haladárok otthonosan használják a hímnős toalettet, néhány vidáman csicsergő transzvesztita kis kézi tükrében szépítgeti magát, Géza még Jenő rúzsát is kölcsönkéri.
Ki állja a cehhet, kérdezi valaki, hát aki a Soros, jön a válasz. Ja persze, itt Soros rendel, kap észbe a kérdező. Miközben a kávé kavargatásával bemelegítik fejlett kavaróizmaikat, nézik a sűrű hóesést, a sürgölődő hólapátolókat és megállapítják, hogy ez nem igazi hólapátolás, és különben is jobb helyeken, például Floridában és Izraelben alig esik a hó, hiába no az az igazi demokrácia. De még a forró Death Valley is jobb, nem csoda hogy Magyarországról mindenki menekül.
A fehér hó felidézi bennük a fehérterrort, Horthyt, a holokausztot és látni vélik a fasisztoid orbáni diktatúrát. Valamit tenni kell és mivel a hólapátolás szóba sem jöhet, egy flashmobot szerveznek, ahol megjelenik a teljes szárszói roncsderbi és egy ballib révkalauz kiséretében felbukkan a BBC is. Megállapodnak abban, hogy ők megmutatják, hogy nem az orbáni illiberális államra kell bízni a hóeltakarítást, hanem a civilekre. Megalapítják a „Hóhányók határok nélkül” nevű mozgalmat, amelyet támogatásáról biztosít a külföldön élő magyar származású Hóbelevantz Ákos és az amerikai Schneeppele, aki már látta hóesésben a Nobel díjas Krugmant.
A mozgalom szóvívbője Hegedűs Zsuzsa muciológus.
Először is tollat ragadnak és kifejlett aláíróizmaikkal meg-meg emelgetik, forgatják, mély levegőket vesznek, majd kifújják. Körülöttük, folyamatos HaHa rikoltozás mellett liberális pompomlányok ugrálnak, feneküket stilizált golyóstolldísz ékíti.
Aztán „aláírnak”. Írásaik megjelennek a Népszavában, ÉS-ben, aztán a New York Timesben, a Der Standard-ban, az NGO-k beszámolóiban, hozzászól Paul Lendvai, Charles Gati. A Der Spiegel külön vezércikket szentel „A hó szorításában az antiszemitizmus fővárosa, Budapest” címmel, a svéd Tv bemutatja a „Gázkamrák hóból” című dokumentum filmjét. A FAZ-ban is megjelenik egy rettegés/aggódás, amit a CIA ügynöke, civilben a főszerkesztő jegyez.
Lázas tevékenységgel telnek a hónapok és nem hiába..
Eljön a nyári kánikula, liberálisunk bemegy a klímatizált belvárosi kávéházába és az ott ülő, még mindig borostás barátai felé fordulva kimutat az utcára, látjátok eltüntettük a havat és nem a Fidesz rabszolga közmunkásaival, hanem megújuló napenergiával. Megmutattuk a náciknak, hogy kell megoldani a problémákat. Elvárjuk, hogy kérjenek bocsánatot a hóesésért. Ja, és Orbán mondjon le!
A nehéz léptű spanyolos nagypapák, az ávh-s, kommunista funkcionárius szülők, SZDSZ alapítók megnyugodva pihenhetnek sírjaikban, az esztéta, újságíró, politológus utódok pedig joggal lehetnek büszkék. Soros elvtárs megint csettinthet, szép volt fiúk..vagy lányok…vagy…transzvesztiták, Conchita Wurst újra dalra fakad és beköltözik egy teljes napra Friderikusz Sándor mellé."