Károli  Gáspár revideált fordítása

A Máté írása szerint való szent evangyéliom 22. fejezet

( 1-11, 14-15, 18-19,  21- 24, 32, versek)

1 És megszólalván Jézus, ismét példázatokban beszél vala nékik, mondván: (Márk 15,6-15; Luk 23,13-25; Ján 18,39;19,1) 2 Hasonlatos a mennyeknek országa a királyhoz, a ki az ő fiának menyegzőt szerze. (Luk 14,16-24) 3 És elküldé szolgáit, hogy meghívják azokat, a kik a menyegzőre hivatalosak valának; de nem akarnak vala eljőni. (Mát,22 23. Mát 24,45-47. Luk. 16,10.) 4 Ismét külde más szolgákat, mondván: Mondjátok meg a hivatalosoknak: Ímé, ebédemet elkészítettem, tulkaim és hízlalt állataim levágva vannak, és kész minden; jertek el a menyegzőre. (Ján 11,47.48) 5 De azok nem törődvén vele, elmenének, az egyik a maga szántóföldjére, a másik a maga kereskedésébe; (Mát,22 21.) 6 A többiek pedig megfogván az ő szolgáit, bántalmazák és megölék őket. 7 Meghallván pedig ezt a király, megharaguvék, és elküldvén hadait, azokat a gyilkosokat elveszté, és azoknak városait fölégeté. (1Móz 1,27) 8 Akkor monda az ő szolgáinak: A menyegző ugyan készen van, de a hivatalosok nem valának méltók. (1Móz 2,24) 9 Menjetek azért a keresztútakra, és a kiket csak találtok, hívjátok be a menyegzőbe. (Mát 13,47.21.43) 10 És kimenvén azok a szolgák az útakra, begyűjték mind a kiket csak találtak vala, jókat és gonoszokat egyaránt. És megtelék a menyegző vendégekkel. (5Móz 21,6) 11 Bemenvén pedig a király, hogy megtekintse a vendégeket, láta ott egy embert, a kinek nem vala menyegzői ruhája. (Mát 13,12; Márk 4,25; Luk 8,18;19,26)

 

14 Mert sokan vannak a hivatalosok, de kevesen a választottak. (Róm 14,10) 15 Ekkor a farizeusok elmenvén, tanácsot tartának, hogy szóval ejtsék őt tőrbe. (Márk 12,13-17; Luk 20,20-26)

 

18 Jézus pedig ismervén az ő álnokságukat, monda: Mit kisértgettek engem, képmutatók? (Márk 15,21; Luk 23,26) 19 Mutassátok nékem az adópénzt. Azok pedig oda vivének néki egy dénárt. (Márk 15,22-32; Luk 23,32-43; Ján 19,17-27)

21 Mondának néki: A császáré. Akkor monda nékik: Adjátok meg azért a mi a császáré a császárnak; és a mi az Istené, az Istennek. (Róm 13,7) 22 És ezt hallván, elcsodálkozának; és ott hagyván őt, elmenének. (Péld 19,17; Zsid 2,11) 23  Ugyanazon a napon menének hozzá a sadduczeusok, a kik a feltámadást tagadják, és megkérdezék őt, (Márk 12,18-27; Luk 20,27-40;Csel 23,6.8) 24  Mondván: Mester, Mózes azt mondotta: Ha valaki magzatok nélkül hal meg, annak testvére vegye el annak feleségét, és támaszszon magot testvérének. (5Móz 25,5.6)

 

 

 32 Én vagyok az Ábrahám Istene, és az Izsák Istene, és a Jákób Istene; az Isten nem holtaknak, hanem élőknek Istene. (2Móz 3,6)