A korábbiak (2021. Hatsu és Aki), valamint a 2022. Haru és Natsu tornák egymás ellen vívott meccseinek kimenetele alapján komolyabb ellenállást - részt vállalást vártam volna Daieisho-tól, a mai, Terunofuji-val szemben vívott összecsapáson. Ehhez képest oly enerváltan "küzdött", mint aki számára nem, vagy alig

volt igazi tétje ennek a mai meccsüknek.

Az egész torna látványa szempontjából változatlan igaz, hogy a messzemenően legtöbb mérkózés vagy

"yorikiri", vagy "oshidashi" típusu végeredménnyel ér véget, ami nem lenne különösebben riasztó, csak

éppen még a legmagasabb régiókban is így van ez. Még a Sanyaku-ban is és még annak a csúcsán is (a Yokozuna és az Ozekik által vívott meccseken is ez dominál és egy - kézen meg lehet számolni azokat a Rikishiket, akik a Makuchiban is látványos, fineszes megoldásokat helyeznek előtérbe a statikus löködés sivatagosságával ellentétben. A kegkevésbé érthető számomra az, hogy a Nagoya városi sport-csarnok

úri közönsége, a tetszésnyilvánítás során úgy tesz, mintha a legfelső osztályban is ez a fajta technikai sivárság egy természetes látvány-eleme kellene legyen egy Nagy Basho Tornának. Kár, hogy így van ez.