A következő fejezet a 2022. Nagyoya Basho történetében számomra, Shodai szereplésével kapcsolatos.

A példának, amivel összehasonlítom az un. "Shodai - effektust" semmi köze a sumo - hoz, annál inkább

van a magyar foci egykori fénykorához.

 

Eszerint az 1950-es évek első felében, amikor az egész Földkerekség nem a m"agyarok nyilaitól", hanem

"a magyar foci"-tól reszketett, nem éppen a foci-válogatottunk, hanem az azzal lényegében megegyező összeállítású Bp. Honvéd klubcsapata (amelybe szinte "össze - lapátolták" az akkori magyar foci krámjét

vitágát különböző más élvonalbeli egyesületekből - leginkább az akkori Fradi - ból), meghívásos nyugat -

Európai túára ment és ottani élvonal - beli klibcsapatokkal játszott barátségos, ámde mégis igen komoly poesztizs - értékű meccseket. Egy ilyen alaklommal, ha jól tudom, egy spanyol sztár - klubcsapat - elleni meccsen, még a kezdés előtt, Puskás (kis mértékben anyagias csapatkapitány. egy kevéssé félreérthető hüvelyk-, és mutató - ujjas kézmosdulat kíséretében megkérdezte a csapat két felelős vezetőjét (az edző

Sebes Gusztávot és a menedzser Östreicher Emilt, Sebesnnek címezve, hogy  "Guszti bácsi, mennyi lesz

a ...?" Sebes erre csak széttárta a katjait és oldalra döntötte a nyakán a fejét, egy jellegzetes mozdilattal.

 

Hogy, hogy nm Puskás ebből is tökéléetesen értett és amikor az első félidő lefújását követően a csapatok

3 - 0-ás spanyol vezetéssel vomutak pihenőre, nagy - nagy csönd honolt a magyar csapat oltözőjében. A következő mömentum az volt, hogy amikor kifelé mentek a 2. félidőre, Puskás ránézett Sebes-re és csak

annyit kérdezett : "Akkor mégis, mennyi az annyi ?" Sebes erre csak annyitt tett, hogy egy megnyugtató arcmozdulati-, és kar / kéz - gesztust produkált Puskás (a csapatkapizány) felé, aki csak egyet biccentett

és a játék eszerint folytatódott. A végeredmény természetesen 7 - 3 lett a Honvéd javára. És ez állítólag, korántsem egyedi eset volt annak a kornak a magyar futball - történelmében.

 

Nos nem szeretném azt az esetet semmi módon összehasonlítani - összevetni az Ozeki esetével, ám ez

a 0 - 3, majd 1 - 4 - arányú tornakezdés és az ezt követő 4 - 0 - folytatás, nem is tudom eldönteni, hogy miért, valamint az ezeken a meccseken látható Shodai - mentalitás valahogy nagy - nagy kérdőjeleket

rajzol fel a szemeim elé, a képzeletemben megjelenő égboltra, anélkül, hogy a lehető leg-minimálisabb mértékben, bármiféle eszmei kapcsolatot vélnék keresni - felfedni a két, egymástól egyébként teljesen független esemény között. Hát csak ennyi. Elnézést kérek a szíves és hosszas untatásért.