A finn és az észt szavak inkább egyeznek a mongol-török megfelelőivel és nem állanak kapcsolatban a magyar ad- igealakkal.

A finnugornak mondott elemek hetven százalékban megtalálhatók az ótörök (8. századi) nyelvemlékekben. A Lakó-Rédei által bemutatott szókészlet negyven százaléka csak egyetlenegy ún. finnugor nyelvben fordul elő, míg a sumír-altáji (mongol-török-tunguz) megfelelők nagy számban és több nyelvben fellelhetők.

http://www.magtudin.org/Szentkatolnai%20Balint.htm

 

etimologiai szótár

fej2 [1009 tn., 1055] ’a koponyát, arcot magában foglaló testrész; forrás, kezdet’ Ősi, uráli kori szó, vö. vogul päv ’fej’, zürjén pon ’vég; kezdet; valaminek a hegye’, votják puv ’vég; határ; valaminek a hegye’, mordvin pe ’vég’, finn pää ’fej, fő’, lapp bagve ’rénszarvasagancs legvastagabb része a fejnél’, jurák pa- ’elkezd’, jenyiszeji p % ’ugyanaz’, tavgi feai, feae ’vég; csúcs; külseje valaminek’. A szó uráli alapnyelvi alakja *päve ’fej’ lehetett.

 először:             fe-j = Kopf

 másodszor:             fej = ember, személy

   mongol                          beje  = Körper, Das Ish

   mandzsu                      beje = Mann, Mensch

 jakut                               bäjä = ua.

   ozmán                          bäjin = Gehirn

   türkmén                      bejni = ua.

   azerbaj.                        bejin = ua.

   ujgur                             miji = ua.

   jakut                             mäji = Kopf

   lebed                            pää = Gehirn

   mongol                         ekin = Gehirn

   középmongol    hekin = ua.

   ôsmongol                     peki-

   mandzsu                      fehi  = Gehirn

   gold                                          pejé = homlok

   koreai                           pong = Kopf