János evangéliuma  6. fejezet:1-71

 

 ( 1-11, 13, 15-18,  20,  22, 24, versek )

 

IV. AZ ÉLET KENYERE A kenyérszaporítás.

 

1 Jézus ezután átkelt a Galileai-tavon, Tibériás taván.  2 Nagy tömeg követte, mert látták a betegeken végbevitt csodajeleket. 3 Jézus fölment egy hegyre, s ott leült a tanítványaival. 4 Közel volt a húsvét, a zsidók ünnepe. 5 Amikor Jézus körülnézett, és látta, hogy nagy sereg ember tódul hozzá, megkérdezte Fülöptől: „Honnan veszünk kenyeret, hogy legyen mit enniük?” 6 Ezt azért kérdezte, mert próbára akarta tenni, maga ugyanis tudta, mit fog végbevinni. 7 „Kétszáz dénár árú kenyér sem elég, hogy csak egy kevés jusson is mindenkinek” – felelte Fülöp. 8 Az egyik tanítvány, András, Simon Péter testvére megszólalt: 9 „Van itt egy fiú, akinek van öt árpakenyere és két hala, de mi az ennyinek?” 10 Jézus meghagyta: „Telepítsétek le az embereket!” Azon a részen sok fű volt. Letelepedtek hát, s csak a férfiak voltak szám szerint ötezren. 11 Jézus ekkor kezébe vette a kenyeret, hálát adott és kiosztotta a letelepedett embereknek, s ugyanígy a halból is adott, amennyit csak akartak.

13 Összeszedték, s tizenkét kosarat töltöttek meg az öt árpakenyér maradékából, amit meghagytak azok, akik ettek

15 Jézus észrevette, hogy körül akarják venni, erőszakkal meg akarják tenni királynak, azért visszament a hegyre, egyedül.

Jézus a vízen jár.

16 Amikor beesteledett, tanítványai lementek a tóhoz, 17 bárkába szálltak, és elindultak a tó túlsó partjára, Kafarnaum felé. Már egészen besötétedett, s Jézus még mindig nem tért vissza hozzájuk. 18 Erős szél támadt, s a tó háborgott.

20 De ő bátorította őket: „Én vagyok, ne féljetek!”

Beszéd az élet kenyeréről.

22 Másnap a tó túlsó oldalán maradt népnek eszébe jutott, hogy csak egy bárka volt ott, s hogy Jézus nem szállt tanítványaival bárkába, a tanítványok csak maguk indultak el.

24 Amikor a nép látta, hogy Jézus nincs ott, s tanítványai sem, bárkába szálltak és elmentek Kafarnaumba, hogy megkeressék Jézust.