Zsoltárok könyve   36. zsoltár: 1-13

 ( 1-3,  5-9, versek )

A BŰNÖS VAKSÁGA, ISTEN JÓSÁGA

1 (A karvezetőnek – Isten szolgájától, Dávidtól.) 2 Az álnok ember szívét gonoszság uralja, szeme előtt nincs istenfélelem. 3 Azzal ámítja magát bensőleg, hogy bűnét senki föl nem fedi és el nem ítéli.

5 Fekvőhelyén gazságról álmodik, a rossz úton marad, a bűntől nem irtózik.

6 Uram, irgalmad fölér az égig, hűséged a felhőkig. 7 Igazságosságod, mint Isten hegyei, ítéleteid, mint a tenger mélye, Uram, embernek, állatnak, te vagy éltetője. 8 Milyen drága a te kegyelmed, Uram! Az emberek fiai menedéket találnak szárnyad árnyékában. 9 Házad javaiból jóllakatod, és megitatod örömöd patakjából.