Zsoltárok könyve  104. zsoltár

  ( 1-12, 24, versek )

A TEREMTÉS HIMNUSZA

1 Áldjad, lelkem, az Urat! Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy! Fönségbe és méltóságba öltözöl, 2 a fény, mint köntös, úgy fog körül. Az eget kifeszíted, mint a sátort, 3 lakóhelyed a vizek fölött rendezted be. A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova. 4 A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá. 5 A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán. 6 Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították. 7 De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra. 8 A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál. 9 Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet. 10 Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek. 11 Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük. 12 Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.

24 Milyen sokrétű a te műved, Uram! Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.

ÁMEN!