Sziasztok!

Szóval Québec. Nem is tudom hol kezdjem. Talán először a nyelv. Vidéken szinte senki sem beszél angolul, vagy legalábbis kevesen és gyengén, ami elég furcsa, ha az ember nem ismeri őket, mert ugye a környéken mindenki anglofón, még csak véleltlenül is ragadhatna rájuk, de nem. Nagyon erölködve, görcsösen, szinte erőszakosan próbálják kulturájukat megtartani, ami egyébként már rég nem sokban különbözik az anglofóntól. Vagy például egy aprócska dolog: a québec-i rendszámokon a következő felirat van: "Je me souviens" (magyarul: emlékszem), ami annyit tesz (egy őslakos barátunk értelmezése szerint, hogy): emléxem mit tettetek velünk, igaz megvertetetek, de nem lesz ez mindig így, stb... Ráadásul, ha nem lennének franciául a nevek és a reklámfeliratok, táblák, akkor észre se venné az ember vidéken, hogy Québec-ben van, a házak, az emberek öltözködése, szinte minden 100%-ig elamerikanizálódott.
Az emberek rendkívül zárkózottak, egyetemen 4 hónap alatt csak egy québec-i barátunk volt, az is a közös zenei érdeklődés miatt (helyi viszonylatban ritka zenét hallgattunk), a szomszédaink nem voltak hajlandóak még csak köszönni sem 2 hónapon keresztül, csoporttársaink sem mutattak igazán nagy érdeklődést irántunk,nem igazán sikerült közeledni feléjük.
A rádióból csak Céline Dion ömlik, vagy számunkra ismeretlen helyi "megasztárok" csöpögős, nyálas dallamai.
A másik az emberekkel kapcsolatban: ha külföldi vagy, átvernek fél pillanat alatt, hogy észre se veszed. Szemrebbenés nélkül hazudnak az ember képébe, de olyan szinten, hogy ilyet én még itthon sem láttam. Nagyon résen kell lenni, ha az ember nem egy-két hétre megy, a különböző szerződés kötéseknél, autóvásárlás/bérlés, stb. Az ügyintézések hihetetlen lassuak és természetesen a szükséges információk felét "elfelejtik" közölni általában.
A híres fogyasztói társadalom ellenére a szupermarketekben vett élelmiszerek kb 1/5-e vagy már lejárt, vagy ha nem, idő elött bepenészedett, megsavanyodott, stb. Persze ezek már csak részletkérdések.
A városi emberek már jóval nyitottabbak, azonban vidéken éltünk a barátaimmal, ezért őket nem sikerült megismerni annyira.
Azért a kép nem ennyire negatív.
A természet, a fák, az ősz, a naplementék gyönyörűek, ritkán láttam olyan gyönyörűt, mint amikor a fák aranysárgák és vörösek. Találkoztunk azért nagyon kedves és aranyos québec-iekkel is, akik nem csak hivatalból voltak rendesek.
Majd még írok. ha eszembe jut valami, vagy talán KunG majd kiegészíti.