Jelenések könyve   22. fejezet:1-20
  

( 1-6, 8-13, 15-16, 18-20. )

 

13 Én vagyok az alfa és az ómega, az első és az utolsó, a kezdet és a vég.

15 A kutyák, csalók, erkölcstelenek, gyilkosok, bálványimádók és mindazok, akik a hamisságot szeretik és művelik, kinn maradnak.

 16 Én, Jézus, elküldtem angyalomat, hogy az egyházakban tanúsítsa ezeket: Én vagyok Dávid gyökere és sarja, a fényes hajnalcsillag.”

18 Tanúsítom mindenki előtt, aki ennek a könyvnek prófétai szavait hallja: Aki ehhez hozzáad, azt Isten azokkal a csapásokkal sújtja, amelyek meg vannak írva ebben a könyvben.

19 S ha valaki elvesz ennek a prófétai könyvnek szavaiból, Isten megvonja tőle a jogot az élet fájához és a szent városhoz, amelyek ebben a könyvben meg vannak írva.

------

22,1-5 A víz és az élet fái.   Az új Jeruzsálem látomása lakói halhatatlanságának és áldottságának képével fejeződik be. Az életet adó víz, amely Isten és a Bárány trónusából folyik ki, felidézi a források képét, amelyek a templom-hegyből fakadnak, Jo 4,18 és Ez 47-ben (Jer 2,13; Zsolt 46,5; 36,10). A Terem: 2,9 életfája kapcsolatban van az Ez 47,12 patakjai melletti fákkal, amelyekből tizenkét gyümölcsöző fát kapunk. Ezek a fák a Jo 1,14;2.15-ben megígért gyógyulást biztosítják a pogány népeknek. Ahogyan semmiféle profán nem teheti be a lábát a városba, úgy a patak melletti ligetben sem lakhat semmiféle elátkozott (vö.: Zak 14,11). A Jelenéseknek ezek az utolsó versei megfelelő befejezésként szolgálnak, mert összesítik azokat az ígéreteket, amelyeket az igazaknak tettek a könyvben. Ezek az ígéretek a mennyei városban egytől egyig beteljesülnek.