Az abortuszt ellenzőknek, akik oly nagyon védik a még csak éppen megfogant életet is: Mit tesznek a már élőkért? Ha sokat, akkor miért van az, hogy oly sok az állami gondozott? Miért van az, hogy egyes vélemények szerint a prostituáltak nagy része közülük kerül ki? iért van az, hogy megtörténhetnek olyan esetek, amikor az intézeti neveltek megölik a saját társukat? Valószínűnek tartom, hogy nem tesznek semmit, vagy csak a semminél alig többet. Valóban meg kell szülni azt a gyereket, aki később állami gondozott lesz?

Az egyházról: Nem felejtem el azt a jelenetet, amikor a kilencvenes évek elején, a moszkvai puccs idején a tévében megjelent a Vatikán egy embere. Azt hittem, hogy valami aktuálisat mond majd. Ezzel szemben ők fontosnak tartották közölni, hogy felülvizsgálták álláspontjukat egy ötszáz évvel azelőtti ügyben. Nem semmi. Talán még várni kell pár száz évet ahhoz, hogy az egyház kikavarja magából a mai kor követelményének megfelelő álláspontját. Csak azt nem veszik észre, hogy örökké késésben vannak.

El nem tudom képzelni, hogy mi kifogása van az egyháznak a mesterséges megtermékenyítéssel kapcsolatban. Ha csak az nem, hogy az olyan nem természetes. De hát akkor a műanyagokról miért nem nyilatkozik?

Miért van az, hogy az egyház rá akarja kényszeríteni a saját világnézetét mindenkire? Miért nem vélekedik úgy, hogy az ő szava csak a hívők számára lehet törvény? Miért akar olyan dolgokba beleszólni, amiról tapasztaláson, közvetlen élményen alapuló véleménye nincs, nem lehet?

Miért van az, hogy az állami és az egyházi vezetők megbeszéléseinek témája - legalábbis a média közvetítésében - a legtöbbször az, hogy az ehyház milyen támogatást kér és kap az államtól, illetve milyen kárpótlás illeti meg az egyházat az egyébként korábban kötelező egyházi adókból származó vagyona után? Ezeken a megbeszéléseken miért nincs szó a már megszületett, de nagyon nehéz körülmények között élö gyermekek és felnőttek életének segítéséről?

Az egyház kategorikusan ellenzi az abortuszt. Csak azt ismeri el kivételes esetnek, amikor az anya élete forog veszélyben. Ilyenkor megengedhetőnek tartja az abortuszt. Igenis mindenki szülje meg a rablógyilkostól fogant gyereket, minek járt arra. Mindenki szülje meg az előre tudottan sérült gyereket is. Csak arra nem gondolnak, hogy egy gyereknek szeretetből van a legtöbbre szüksége. Lehet-e szeretni egy rablógyilkos gyerekét? Lehet-e nem az erőszakos közösülésre gondolni minahányszor a gyerekre néz az ember? Egy szülő mindent megtenne a gyermekéért, azért dolgozik, hogy a gyerekének jobb jövőt biztosítson. Egy fogyatékos gyerekért is sok szülő nagyon sokat tesz. De hogyan tud nyugodtan meghalni az a szülő, akinek a sors fogyatékos gyereket adott? Ki fogja gondozni, mi lesz vele?

Elnézést, hogy hosszú, indulatos voltam. De nem tudom józanul tolerálni mindazt, amit az egyház ebben az ügyben képvisel.