Nőként, aki még gyerekszülés előtt áll, és aki személy szerint nem élne az abortusz lehetőségével, szeretnék hozzászólni.

1. Ugyan hívő katolikus vagyok, de nem bigott, kedves satya, és a vallásosságom nem egyenlő azzal, hogy az egyház minden dogmáját gondolkodás nélkül a magamévá teszem. (Kicsit off: az a pap, aki a szószékről erkölcsi prédikációt intéz a bárányokhoz /birkákhoz?/, közben az egész falu tudja, hogy a szeretőjének 14 /!/ éves kislányával is szexuális kapcsolatot tart fenn, az egy erkölcsi 0, és miatta nem járnak a fiatalok /sem/ templomba. Túl kellene jutni a XX. vagy XXI. század /lehet választani/ elején azon, hogy évszázados begyepesedett normák közé szorítsuk az emberek életét. Hiteles emberek és hiteles mondanivaló kellene, és nem mindenhol a gátlás és a bűntudat felkeltése.)
Egy csak férfiakból álló szervezet (mert a szerzetesnők sem szülnek + semmi beleszólásuk az egyház ügyeibe) ne határozza meg szemforgató módon, hogy mihez kezdjek a testemmmel, és annak gyümölcsével. Hanem abban próbáljon segíteni, hogy egy ilyen iszonyatos döntés előtt legyen megvitatni valakivel a problémát, aki vallásos közhelyek böfögése helyett megpróbál megérteni, mégha helyeselni nem is tudja. Lehet segíteni, de ELŐRE ELDÖNTENI A KÖVETENDŐ UTAT, AZT NEM!!! (Azt hiszem, Jézus nem a feneketlen intoleranciát hírdette :-( ) Majd én a tettemmel kapcsolatban elszámolok vagy Istennel, vagy a lelkiismeretemmel.

2. Azt írtam, nem élnék az abortusz lehetőségével. BÁR EZT MOST MÉG NEM TUDHATOM! Éppen ez a lényeg: amíg egy nő (vagy egy pár) nem éli meg ezt a választási kényszert, addig minden okoskodás hipotetikus, csak az adott pillanatban meghozott döntés a hiteles. Lehet, hogy nem a legjobb, de hiteles, egy ember (és nem báb!) életének része, valaminek a következménye és lehet, hogy okozata.

3. Még nem voltam terhes, de nagyon sok barátnőm babavárását és szülését kísértem figyelemmel, és el tudom képzelni, hogy az abortusz mellett való döntés milyen iszonyatos, szavakkal ki nem fejezhető fájdalmat okozhat egy nőnek. Lehet, hogy szeretné, DE NEM LEHET. Igenis sajnos az életben vannak olyan pillanatok, amikor nincs választási lehetőség.

4. Mindenkivel egyetértek, aki a megelőzés és felvilágosítás fontosságát hangsúlyozza. Addig, amíg egy országban nincs (mert nincs) szexuális nevelés legalább 10 éves kortól kezdve, addig mit várunk? A szülők prűdek és hallgatnak, az egyház szerint a szex a házasság előttt mocskos, a kamasz pedig kíváncsi... Addig, amíg egy 20(!) éves nő nem tudja, hogy tablettát nem szabad kihagyni egy napra sem, addig felesleges abortusztörvényről beszélni. És erről nem (csak) a 20 éves nő tehet! Miért nem költ az állam a felvilágosításra, egyszerűen érthetetlen!!! Nem alanyi jogon járó családi pótlék kellene, ami egy hatalmas képmutatás, hanem valós nevelés, és a rászorultságon alapuló családtámogatási rendszer, nem a 3 gyerekes, gazdag "polgárokat" kellene mindenben mintának tekinteni.

5. Ha életbe lép a törvénymódosítás, a (szegényebb) nők majd felkeresik a henteseket, és a következmény halálesetek és rengeteg meddő nő lesz. Ezt akarjuk? Hosszabb távon visszaüt a koncepció.

6. Bocs, ha hosszú voltam, az egészet tulajdonképpen össze lehet egyszerűen foglalni, csak mindig ideges leszek a téma kapcsán felmerülő demagóg hozzászólásoktól: SENKI ( sem az állam, sem a parlament, sem a kormány, sem az egyház, sem az ún. "magzatvédő" szervezetek) NE SZABJÁK MEG, HOGY A HÁLÓSZOBÁMBAN KIVEL, HÁNYSZOR, HÁZASSÁGBAN-E VAGY ANÉLKÜL, ÉS FŐLEG AZT NE, HOGY EGY GYERMEKET VÁLLALOK, VÁLLALUNK-E VAGY SEM!!! Az állam törődjön velem, mint nővel, és akkor ha olyan körülmények között élhetek, akkor örömmel vállalok több gyereket is. DE nemárhogy egy magzat élete fontosabb legyen, mint az én életem (félreértés ne essék, nagyon fontos, de nem telepedhet rá egy nőre, mert akkor esetleg az ellenkező hatást váltja ki).

EYGSZÓVAL MINDENKI SZÍVE ÉS MEGGYŐZŐDÉSE SZERINT DÖNTHESSEN SZABADON, MINDEN KORLÁTOZÁS NÉLKÜL!!!