Zsoltárok könyve   77. zsoltár : 1-21

    ( 1, 3-11, 18-19.versek )

EMLÉKEZÉS IZRAEL MÚLTJÁRA

1 (A karvezetőnek a „Jedutun” szerint – Aszaf zsoltára.)

3 Keresem az Urat a szorongatás napján; éjszaka szüntelen hozzá emelem a kezem, lelkemnek nincs vigasztalása. 4 Istenre gondolok és sóhajtozom, róla elmélkedem, és eleped a lelkem. 5 Szemem nyitva tartod, nyugtalan vagyok, s nem tudok szólni. 6 Régmúlt napokra kell gondolnom, 7 a hajdani évekre emlékezem. Az éj óráiban töprengek szívemben, gondolkodom, fürkészi a lelkem: 8 „Eltaszít az Isten egyszer s mindenkorra? Nem lesz már soha irgalmas? 9 Kegyelme örökre elveszett? Elenyészett a minden nemzedéknek adott ígéret? 10 Isten elfeledte volna a jóságát? Bezárta irgalmát haragjába?” 11 S így szólok: „Az a bánatom, hogy a Magasságbeli jobbja megváltozott.”

18 A felhők bőven öntötték a vizet, a felhők megdördültek, nyilaid szétrepültek. 19 Mennydörgésed visszhangzott a forgószélben, villámaid beragyogták az egész földet, a föld megingott és megremegett.