mélyvízzel kezdek: egy kis rémálom...

Volt egy visszatéro rémségem: Lefeküdtem aludni, de valahogy furcsán éberen aludtam el (már ha szabad ilyet mondanom) és tudtam, hogy jön a rémálom. Ilyenkor valamilyen egyszeru környezetbe kerültem -álmomban- pl egy szoba, amelyben csak egy ágy van és egy ablak, kint sötétség, vagy hasonló. Az álmokat mindig egy zsibbasztó feszültségérzés indította, ilyenkor "kiragadtak" az elobb említett környezetbol és valami zuhanásféle élmény indult el, mintha a pokolba húznának, és ezt gyakran követte hangos és ijeszto kacagás. Ilyenkor félig mindig felébredtem és próbáltam átrágni magam az álom különbözo rétegein az ébrenlétig. Ez ugye elég nehéz feladat, hiszen ha az embernek "se keze, se lába" csak egy köztes térben lebeg, nehezen tudja merre induljon. Erre az élményre mindig emlékezni fogok, mert nincs olyan, hogy "hogy csináljam", hanem egyszeruen fel kell ébredni és kész. Ez a felébredés akár 3-4 rétegben is megtörténhet, úgy hogy minden rétegre azt hiszed, már felébredtél, holott még nem teljesen : )

Egyik éjszaka aztán rémséges lények bukkantak elo hasonló rémálmom eloszeleként, szellemként bújtak elo egy kis szoba bútorai mögül, de nekem elegem lett, felkaptam egy kaszát és üvöltve nekik estem... diadalittas mosollyal ébredtem, és utána évekre elmúlt minden rossz álom.

Minap újra elojött, de már gyakorlottan fogadtam. Semmi kétségbeesés, tudtam, hogy lazítani kell és "kidob az örvény". Így is lett. Még nem jelentkezett újra, de nem tudhatom, hogy tudatalattim sötét zugaiból mikor mi bújik elo. Legfeljebb majd folytatom a gyakorlást álom és ébrenlét határán.